Sziasztok!
Személy szerint nagyon jól kezdtem a már régóta várt tavaszi szünetet, nem sokkal azután hogy pénteken hazaértem, máris belecsöppentem egy
kiállításmegnyitóba amit az egyik régi tanárom ajánlott, még szerencse hogy picit elegánsabb szettben voltam eleve, így nem lógtam ki többi vendég közül. A megnyitón többek között szó esett a francia történelemről, az akkori életről és ami engem kifejezetten érdekelt volna, az akkori divatról, utóbbiról sajnos nem sok szó esett, de kárpótolt a hangulat.
A kiállításon egy, a városomban nevelkedett művész, Erdélyi Attila grafikáit lehet megtekinteni. Nagyon érdekesnek találtam a munkáit, egy-egy darab magával ragadott, ahogy a művész élettörténete és a hozzá szóló vagy róla megemlékező versek és beszámolók is. Gyermekéveit Szarvason töltötte, majd Budapestre került onnan pedig az 1956-os eseményeket követően Párizsba, a művészet fellegvárába ment, ahol idejekorán elhalálozott. Korai halála ellenére hatalmas életművet hagyott hátra maga után, mintha tudta volna, hogy nem adatott sok idő neki. Groteszk alakjai igazán különlegesnek hatnak és a melankolikus rajzokhoz tökéletesen passzolt még az időjárás is, nem is beszélve az élő zenéről.
Nagyon meglepett, hogy egy ilyen tehetséges és érdekes ember ugyan abban a városban élt mint én, még ha több évtizeddel korábban is, de az még jobban, hogy eddig nem tudtam róla semmit. Ez a kiállítás ösztönzően hatott rám azt illetően, hogy megismerjem az itteni művészeket és munkáikat.
Niki